A kapcsolatmegszakítást Hubbard 1968-ban eltörölte, de 1983-ban újra bevezette, mint annak a kifejeződését, „hogy az ember szabadon eldöntheti, kivel akar kommunikálni”.
Szerző: Massimo Introvigne
4./5 cikk Olvassa el az 1. cikket, 2. cikket, és 3. cikket.
Read the original article in English.
1968-ban a kapcsolatmegszakítást Hubbard egy november 15-i keltezésű, külön HCO-Iránylevélben törölte el, amelyet kevesebb mint egy hónappal azután tett közzé, hogy a „Fair Game (szabad préda) törvény”-t is eltörölte. Hubbard azt írta, hogy „Mivel most már minden típusú esetet kezelni tudunk, a kapcsolatmegszakítás mint feltétel megszűnik”.
Ez a HCO-Iránylevél mindössze egyetlen sorból áll, mégis széles körben tárgyalták a Szcientológiával kapcsolatos vitákban. A kritikusok azt állítják, hogy az irányelvek megváltoztatását a médiában megjelent kritikák és az új-zélandi szcientológiával foglalkozó hivatalos vizsgálóbizottság vizsgálata okozta, amire Hubbard 1969. március 26-án azt írta, hogy: „Ami a kapcsolatmegszakítás gyakorlatát illeti, ezt felvetettem a Szcientológia Egyház Igazgatótanácsában, és nem áll szándékukban újra bevezetni ezt az 1968. november 15-én törölt irányelvet. A magam részéről nem látom okát annak, hogy miért kellene ezt az irányelvet valaha is újra bevezetni, mivel az angol nyelvű országokban végzett széleskörű felmérés szerint ez a gyakorlat nem elfogadható.”
Egyébként a „kiterjedt felmérést” Hubbard nem csak kitalálta: ő valóban az összes angol nyelvű ország szcientológusait megkérdezte egy kérdőív segítségével. De az is igaz, hogy 1968-ra Hubbard úgy vélte, hogy a Szcientológia képes „mindenféle esetet kezelni” anélkül, hogy a kapcsolatmegszakításra feltétlenül szükség lenne.
Bár egyes kritikusok mást állítanak, a következő években a Szcientológiában keletkezett szövegek tanulmányozása megerősíti, hogy a kapcsolatmegszakítás gyakorlatát ténylegesen megszüntették, és számos más alternatív technikát vezettek be a PTS kezelésére. Ezt tükrözi Hubbard „Bevezetés a szcientológia etikába” című művének második kiadása (1970), ahol a kapcsolatmegszakításra vonatkozó korábbi utalásokat egy bekezdéssel helyettesítették, amely elmagyarázza, hogy a PTS-helyzetet „speciális auditálással” kell kezelni. Olvashatjuk (a 48. oldalon), hogy „A LEHETSÉGES BAJFORRÁS úgy határozható meg, mint egy olyan személy vagy preclear, aki miközben aktív a Szcientológiában, mégis kapcsolatban marad egy elnyomó személlyel vagy egy elnyomó csoporttal. Amíg ezt a kapcsolatot nem kezelik speciális auditálással, addig semmi előnyös nem történhet. (A Potenciális bajforrás olyan személy vagy preclear, aki »hullámvasutazik«, azaz először jobban, majd rosszabbul van. Ez csak akkor fordul elő, ha egy elnyomó személyhez vagy csoporthoz fűződő kapcsolata kezeletlen, és ahhoz, hogy a Szcientológiából származó nyereségét tartósan megőrizze, ezek kezelésére szolgáló processzingben kell részesülnie).”
1973-ban azonban a kapcsolatmegszakítás visszatért. 1973. augusztus 10-én a „kapcsolatmegszakítás” szóról futólag esett szó a PTS-ről szóló HCO-Iránylevélben: „Két olyan stabil adat van, amellyel bárkinek – ahhoz, hogy eredményt érjen el az elnyomókkal kapcsolatban álló személy kezelésében – rendelkeznie kell, amelyet értenie kell, és tudnia kell róluk, hogy igazak. Ezek az adatok a következők: 1. Minden betegség kisebb-nagyobb mértékben, és minden elrontott dolog közvetlenül és kizárólag egy PTS állapotból származik. 2. Az állapottól való megszabaduláshoz három alapvető lépés megtétele szükséges: A. Felfedezni. B. Kezelni vagy megszakítani a kapcsolatot. Azok, akiket PTS állapot kezelésére kérnek fel, ezt könnyen megtehetik – sokkal könnyebben, mint hiszik. Alapvető buktató számukra, ha azt gondolják, hogy vannak kivételek, vagy van más technológia, vagy a fenti két adatnak vannak módosító tényezői, vagy hogy azok nem terjednek ki mindenre. Abban a pillanatban, amikor azt, aki PTS-eket próbál kezelni, meggyőzik arról, hogy vannak másfajta állapotok, okok, vagy van más technológia, az illető máris elvesztette a játszmát, és nem ér el eredményeket. Ez nagyon nagy kár, mert a technológia nem nehéz, és elérhető eredményei vannak.”
Ez a rövid említés lehetővé tette Hubbard számára, hogy egy hónappal később kijelentse, hogy a „»Kezelés vagy kapcsolatmegszakítás« a Potenciális bajforrások kezelésére vonatkozó jelenlegi eljárás része, a HCOB 1973. augusztus 10., »PTS-kezelés« szerint.” Ez az idézet a 1973. szeptember 15-i HCO-Iránylevélből származik. „Bizalmas” jelzéssel volt ellátva, és nem jelent meg a hivatalos gyűjteményekben. A Szcientológia kritikusai azonban többször is feltették a világhálóra, és tudomásom szerint hitelességét soha nem vitatták. Hubbard ragaszkodott ahhoz, hogy „továbbra is tilos az érintett személynek szóló kapcsolatmegszakító levelek közzététele vagy megírása”, „minden félreérthető vagy vádaskodó kapcsolatmegszakító levelet vagy akciót kerülni kell”, és „az esetek nagy százaléka teljesen megoldódik” anélkül, hogy szükség lenne a kapcsolat megszakítására.
A kapcsolatmegszakítást azonban ténylegesen visszaállították, bár kivételként, amelyet „nagyon kevés esetben” és indokolatlan nyilvánosság nélkül kell alkalmazni.
Egy személy egyszerűen dönthet a kapcsolatmegszakítás mellett, és attól a pillanattól kezdve meg is szakíthatja a kapcsolatot – jelentette ki Hubbard. „Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a tételként megtalált személy már nem él – magyarázta -, és az illetőnek nincs más választása, mint a kapcsolatmegszakítás. Ebben az esetben az illető egyszerűen akkor és ott, az etikai tiszt irodájában vagy az ülésben megszakítja a kapcsolatot. Más intézkedés nem szükséges. Egyesek írhatnak egy nyilatkozatot, amelyet egyszerűen iktatnak az etikai dossziéjában, és nem tesznek más intézkedést. Ezt nem küldik el senkinek.”
1983. szeptember 10-én Hubbard közzétette utolsó közleményét és egy bocsánatkérést a kapcsolatmegszakítási irányelvvel kapcsolatban. Megjegyezte, hogy a kommunikációhoz való jog magában foglalja a nem kommunikáláshoz való jogot is. „Ha az embernek joga van a kommunikációhoz, akkor joga kell, hogy legyen ahhoz is, hogy a másiktól származó kommunikációt ne fogadja. A kommunikációhoz való jognak ez utóbbi folyománya adja meg jogunkat a magánélethez. […] Példa erre a házasság: egy monogám társadalomban az a megállapodás, hogy az ember egyszerre csak egy személlyel van házastársi kapcsolatban. Ez a megegyezés kiterjed arra is, hogy csak a házastárssal van második dinamikás kapcsolatban, és senki mással. Így amennyiben Sári, a feleség második dinamikás kommunikációs vonalat hoz létre valakivel Péteren, a férjén kívül, az a házassági megegyezés és posztulátum megsértése. Péternek joga van ragaszkodni ahhoz, hogy vagy ez a kommunikáció vagy a házasság szűnjön meg.”
A szcientológia zsargontól eltekintve Hubbard hatékonyan válaszol kritikusainak azzal, hogy megjegyzi, hogy ha van jogunk a házastársunkkal különböző okokból válás útján „megszakítani a kapcsolatot”, akkor nem világos, hogy egy szcientológus miért nem „szakíthatja meg a kapcsolatot” valamely rokonával vagy barátjával, amikor azok elkövetik azt a – szerinte – nagyon súlyos cselekményt, hogy megpróbálják tönkretenni a szcientológiát.
Hubbard emlékezteti a szcientológusokat, hogy 1968-ban „a kapcsolatmegszakítást mint feltételt eltöröltük. Ezzel visszaélt néhány olyan személy, akik nem tudták kezelni azokat a helyzeteket, amelyeket kezelni lehetett volna, és akik lustán vagy bűnöző módon szakították meg a kapcsolatot, és ezzel még az eredetinél is rosszabb helyzeteket teremtettek, mert nem ez volt a helyes lépés.”
Az idő azonban, Hubbard szerint bebizonyította, hogy az SP arra használta az irányelv eltörlését, hogy még többet árthasson a Szcientológiának: ezért 1983-ban visszaállították a kapcsolatmegszakítást. Ez valójában már 1973-ban megtörtént, de egy bizalmas Iránylevél révén. 1983-ban Hubbard készen állt arra, hogy nyilvánosságra hozza a kapcsolatmegszakításra vonatkozó irányelvet, és megvédje azt, mint nemcsak a vallásszabadság, hanem az alapvető emberi jogok részét.
„Nem tagadhatjuk meg a Szcientológusoktól azt az alapvető szabadságot, ami mindenki másnak megadatik: a jogot, hogy eldönthesse, kivel kíván, és kivel nem kíván kommunikálni. Elég baj az, hogy vannak kormányok, amelyek erőszak alkalmazásával próbálnak embereket megakadályozni abban, hogy azok megszakítsák velük a kapcsolatot (nézd meg azokat, akik el akarják hagyni a Szovjetuniót!). Lényegében a kapcsolatmegszakítás eszköze létfontosságú a PTS-ség kezelésében, és nagyon hatékony tud lenni, ha helyesen használják. Ezért a kapcsolatmegszakítás technológiáját visszaállították, és olyan emberek kezébe adták, akik alapos és standard képzésben részesültek a PTS/SP technológiában.”
Hubbard 1983-ban azt is megismételte, hogy a legtöbb esetben nincs szükség a kapcsolatmegszakításra, mivel a legtöbb PTS helyzetet auditálással lehet kezelni. A tapasztalatok azonban megtanították a Szcientológiát arra, hogy a kapcsolatmegszakításra vonatkozó irányelvet nem lehet teljesen eltörölni, noha azt az ország törvényeinek szigorú keretein belül kell végrehajtani: „A kapcsolatmegszakítás technológiája elengedhetetlen a PTS-ek kezelésében. Életeket menthet és mentett is meg, számtalan bajtól és feldúltságtól kímélt meg embereket. Meg kell őrizni, és helyesen kell használni.”
Fontos, hogy kihangsúlyozza „Semmi, ami ebben a HCOB-ben van, nem igazolhat semmiféle törvényszegést. Minden ilyen törvényszegés következményében az elkövetőnek alá kell vetnie magát a törvény büntetéseinek, és ugyanakkor az etikai és igazságszolgáltatási akcióknak is.”
