Az elnyomó személy olyan nem szcientológus, aki megpróbálja elpusztítani a Szcientológiát. A rövid életű „fair game” (szabad préda) irányelv azt jelentette, hogy az ellenük való fellépést a Szcientológia egyházi bíróságai nem büntették.
Szerző: Massimo Introvigne
2./5 cikk Olvassa el az 1. cikket.
Read the original article in English.
A szcientológiai etika legvitatottabb részei közé tartoznak az „elnyomó személyek”, a „fair game” (szabad préda) és a „potenciális bajforrások” fogalmai. Ezeket gyakran félreértelmezik, és történeti kontextusba helyezve tisztázásra szorulnak.
1960-ban a szcientológia alapítója, L. Ron Hubbardszámos elmélkedést közölt azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami a vártnál nehezebbé teszi a Szcientológia előrehaladását. Mint minden újonnan alapított vallás, a Szcientológia is számos forrásból származó külső ellenállásba ütközött. Hubbard kiemelte ezeket az ellenfeleket, akik tudatosan próbálták elnyomni a Szcientológiát, és „elnyomó személyeknek” (Suppressive Person – SP) nevezte őket.
Hubbard azt írja, „ELNYOMÓ SZEMÉLY-nek vagy CSOPORT-nak azt nevezzük, aki elnyomó tettekkel aktívan arra törekszik, hogy elnyomja, illetve megkárosítsa a szcientológiát vagy egy szcientológust. Azokat a cselekedeteket nevezzük ELNYOMÓ CSELEKEDETEK-nek, amelyek kitervelten a szcientológia vagy egy szcientológus szándékos hátráltatására vagy tönkretételére törekszenek.”
Ezeket a meghatározásokat az 1965. december 23-án kelt HCO (Hubbard Kommunikációs Iroda) Iránylevél tartalmazta, amely valójában egy 1965. március 7-i hasonló iránylevelet módosított (eredetileg tévesen 1965. március 1-re datálták). A bevezetett változtatások a december 23-i dokumentum alján vannak felsorolva.
Bár néhány rendelkezését később törölték, az 1965. december 23-i iránylevél elméleti tartalma miatt továbbra is döntő jelentőségű. Hubbard komor képet alkotott az SP-kről és motivációikról. „Az elnyomó személy igazi mozgatórugói – írja Hubbard – eléggé aljas, rejtett vágyakra vezetnek vissza. Az egyik esetben a feleség férje halálát akarta, hogy megszerezhesse a pénzét, és harcolt a Szcientológiával, mert férjét lelkileg jó állapotba hozta.”
Hubbard két különböző problémát tárgyalt: hogyan kezeljük az SP-t, és hogyan kezeljük azokat a szcientológusokat, akiket az SP befolyásolt és manipulált. Ami az első problémát illeti, Hubbard levele bevezette a „fair game” (szabad préda) irányelvét, amely később számtalan vita forrása lett. „Egy elnyomó személy vagy csoport ‘fair game’ (szabad prédává) válik – magyarázta Hubbard. – A SZABAD PRÉDA elv azt jelenti, hogy az ilyen személyt nem védik tovább a Szcientológia kódexei és alapelvei, illetve nem rendelkezik tovább a szcientológusokat megillető jogokkal.” Emellett, „Egy igazán elnyomó személyt vagy csoportot Szcientológusként semmiféle jog nem illet meg, és az ellenük elkövetett cselekedetek nem büntethetők a Szcientológia etikai kódexei szerint.”
Kétségtelen, hogy Hubbard az SP-t eredendően tisztességtelen személynek tekintette, de az utolsó mondatban van két fontos szó. Az első az „igazán”. Egy személy „elnyomónak” nyilvánítását nem szabad félvállról venni. „Mindazonáltal előfordulhat, hogy egy személyt vagy csoportot hamisan bélyegeznek elnyomó személynek vagy csoportnak” jegyezte meg Hubbard ugyanebben a dokumentumban. És figyelmeztetett arra, hogy „Nem szabad a fantáziánkat szabadjára engedni, hogy embereket megbélyegezzünk ezzel a címkével. Hibák, vétségek és bűnök elkövetése nem ragasztja rá a személyre vagy csoportra az »elnyomó személy« vagy »elnyomó csoport« címkét. Csak a főbenjáró bűnök elkövetése teszi ezt.”
„Főbenjáró bűnök” alatt Hubbard olyan cselekedeteket értett, amelyek tudatosan a Szcientológia elpusztítására irányultak. A mondat második kulcsfontosságú része az, hogy az SP-nek nincsenek jogai „szcientológusként”. A szcientológusok ellenük irányuló cselekedetei nem büntethetők a Szcientológia Etikai Bizottságai által. Nyilvánvalóan ez nem jelenti azt, hogy az SP elveszíti az állampolgári jogait. A levélben semmi sem buzdítja a szcientológusokat arra, hogy törvénytelen cselekedeteket kövessenek el az SP ellen.
A „fair game” (szabad préda) kifejezés azonban önkényes értelmezésre és visszaélésre volt alkalmas, nem is beszélve arról, hogy az ellenfelek hogyan használhatják fel a Szcientológia támadására. Három évvel a bevezetése után a „Fair Game (szabad préda) törvényét” egy másik, 1968. október 21-én kelt HCO-Iránylevél törölte. Nem meglepő módon a Szcientológia ellenfelei még mindig emlegetik a rövid életű „fair game” (szabad préda) irányelvet, hogy a Szcientológia Egyház által ellenük tett intézkedéseket jellemezzék.
De mi a helyzet azokkal a Szcientológián belül, akiket az SP irányított vagy manipulált? Őket potenciális bajforrásnak (Potential Touble Source – PTS) tekintették. Ezt a kategóriát 1965 előtt vezették be. Egy 1964. október 27-i HCO-Iránylevél címében a „Troublesome Sources” (azaz „Problémaforrások”) kifejezés szerepelt, és ez különbséget tett a „Threatening Sources” (Fenyegető források) különböző kategóriái között. A tíz kategória közül az első a következőkkel foglalkozik: „Azok a személyek, akik közvetlen kapcsolatban állnak olyan személyekkel (úgymint házassági vagy családi kötelék), akik ismerten ellenségesek a mentális vagy szellemi kezeléssel. Vagy a szcientológiával szemben. Gyakorlatilag az ilyen emberekre – még ha barátságosan közelítenek is a Szcientológiához – akkora nyomással nehezednek olyan személyek, akiknek túlzott befolyása van rájuk, hogy nagyon gyenge esetnyereséget érnek el a processzing során, és kizárólag azzal foglalkoznak, hogy bebizonyítsák, hogy az ellenséges elemnek nincs igaza.” Ők – folytatja az iránylevél – „Tapasztalat szerint, hosszú távon rengeteg bajt okoznak, ugyanis saját állapotuk ilyen stressz alatt nem megfelelően javul ahhoz, hogy hatékonyan megküzdjenek az ellenségességgel. Jelen idejű problémájuk nem elérhető, mivel az folyamatos…”
Hubbard elmélkedése arról, hogy a PTS-eket és az SP-vel való kapcsolatukat hogyan kellene kezelni a Szcientológián belül, vezetett a kapcsolatmegszakítással kapcsolatos irányelvekhez, amelyeket e sorozat harmadik cikkében tárgyalunk.
