Egyszerűen fogalmazva a válasz nem. A különböző értelmezések összekeverik az egyház belső egyházi bíróságait és a szcientológia kapcsolatát a világi bíróságokkal.
Szerző: Massimo Introvigne
1./5 cikk
Read the original article in English.
Időről időre viták alakulnak ki a szcientológiával kapcsolatban, amelyeket a hitehagyott kiugrott tagok és az úgynevezett szektaellenes mozgalom táplál. Az egyik leggyakrabban vitatott kérdés a szcientológia etikája. Az ellenzők azzal érvelnek, hogy a szcientológia megóvja a közönséges bűncselekményeket elkövető szcientológusokat attól, hogy a rendőrségen feljelentést tegyenek ellenük, és a világi bíróságok vádat emeljenek ellenük, a szcientológiát elhagyókat pedig kegyetlen és szisztematikus kiközösítéssel bünteti.
Több évtizeden keresztül kutattam ezeket a kérdéseket. Az első következtetésem az, hogy a legtöbb szcientológiaellenes kiadványból hiányzik az összehasonlító perspektíva. Úgy vizsgálják a szcientológia egyházi igazságszolgáltatással és a volt tagokkal kapcsolatos irányelveit, mintha ezek egyedülállóak lennének, miközben valójában hasonló gyakorlatok a legtöbb más vallásban is megtalálhatóak.
A szcientológia etikájának támadásához használt módszertan is gyakran hibás. Olyan „bizonyítékokat” keres, amelyek „bizonyítják” a szcientológia helytelen cselekedeteit, ami a vallástudományban gyakori tévedés, és amitől a tapasztalt professzorok folyamatosan óvják a diákjaikat. Azok, akik csak kiválogatott rövid idézeteket használnak egy vallás kritikájához, mindig kockáztatják, hogy tévesen értelmezik annak tanítását. Egyes idézetekre összpontosítanak, amelyek állítólag egy bizonyos elméletet támasztanak alá, de mivel nem képzettek a vallási szövegek értelmezésében, elkövetik azt a főbenjáró bűnt, hogy úgy olvassák a mondatokat, mintha azok elszigetelt, falra írt szavak sorozatai lennének, holott az értelmezés csak kontextusfüggő lehet, nemcsak egy könyv egészét, hanem az adott vallás teljes irodalmát figyelembe véve. Akik az iszlámot, a judaizmust vagy a kereszténységet akarják támadni, könnyen találhatnak a Bibliában vagy a Koránban olyan verseket, amelyek az ellenség lemészárlását üdvözlik, de csak egy bigott ember használna kiragadott mondatokat arra, hogy ítéletet mondjon e vallások egészéről. Ami a médiát illeti, amely a szcientológiával kapcsolatos szenzációs leleplezéseket keresi, gyakran a hitehagyott volt tagokra vagy szektaellenesekre támaszkodik, akik azt mondják nekik, amit hallani akarnak.
Ahogy a Jehova Tanúival és más vallásokkal kapcsolatos ügyekben is előfordul, szisztematikusan összekeveredik két teljesen különböző rendszer: a szcientológia belső igazságszolgáltatási rendszere, ahol az egyházi Etikai Bizottságok foglalkoznak a szcientológusok által elkövetett cselekményekkel; és a világi bíróságok, amelyek bíróság elé állíthatnak olyan állampolgárokat, akik történetesen szcientológusok. Az egyházi bíróság csak a vallási közösségből zárhatja ki a vádlottat, a világi bíróság börtönbüntetést szabhat ki. Ugyanazt a bűncselekményt mindkét bíróság, az egyházi és a világi is vizsgálhatja, de különböző kritériumok alapján, így eltérő eredménnyel. Ez minden vallásban előfordul. Az egyházi bíróságok kiutasíthatják vagy kiátkozhatják egy vallás tagjait olyan cselekményekért, amelyeket a világi bíróság minimálisnak vagy lényegtelennek tartana. Ezzel szemben az egyházi bíróságok dönthetnek úgy, hogy nemzárják ki vagy átkozzák ki a tagokat olyan cselekményekért, amelyekért egy világi bíróság börtönbe küldené őket, mivel a vallásos bíróságok más súlyt tulajdonítanak az olyan elemeknek, mint például a megbánás.
A világi hatóságoknak és bíróságoknak semmi közük ahhoz, hogy megmondják az egyházi bíróságoknak, hogyan kell működniük. Több tucatnyi határozat ismétli ezt az elvet. Tavaly a kanadai legfelsőbb bíróság ismét kimondta, hogy nem bírálhatja felül az etiópiai kopt egyház azon döntését, hogy egyes tagjait kiutasítja. A vallásszabadság alapvető része, hogy a vallások szabadon dönthetnek arról, hogy kit zárnak ki és kit nem. Az egyházi bíróságok döntéseit helytelennek tartó személyek egyéni vallásszabadságát megőrzi az a tény, hogy bármikor kiléphetnek vallásukból, és csatlakozhatnak vagy akár alapíthatnak egy másik vallást. De nem kérhetik egy világi bírótól, hogy mondja meg az egyházi hatóságoknak, hogyan vezessék a vallási bíróságaikat, és kit tartsanak meg a köreikben, vagy kit zárjanak ki, mivel az egyházi bíróságok olyan teológiai elvek alapján működnek, amelyek értelmezése nem a világi bíróságok dolga.
Másrészt a világi kormányoknak joguk van olyan törvényeket hozni, amelyek előírják, hogy bizonyos bűncselekményeket minden esetben jelenteni kell a világi hatóságoknak, arra való tekintet nélkül, hogy azokat egy bizonyos vallás tagjai vagy bárki más követte el.
A szcientológia esetében meg kell tanulni olvasni az írásokat, és gondosan meg kell különböztetni, hogy mi vonatkozik a belső egyházi bíróságokra, és mi vonatkozik a szcientológusok külső világi bíróságokkal kialakított kapcsolataira. Lehet, hogy néhány világi bírónak nem tetszik, ahogyan ezek az egyházi bíróságok működnek, de ebbe semmi esetre sem avatkozhatnak bele.
Amit a világi kormányok és bíróságok kérhetnek az az, hogy senkit, aki bűncselekmény áldozata lett, vagy akinek bűncselekmény jutott tudomására, ne akadályozzanak meg abban, hogy azt a világi hatóságoknak jelentse, és jelentenie kell, amikor a törvények erre kötelezik. A szcientológiát azzal vádolják, hogy azt tanácsolja tagjainak, hogy ne jelentsenek a felekezeti társak által elkövetett bűncselekményeket.
Ezzel kapcsolatban sokat emlegetik a HCO (Hubbard Kommunikációs Iroda) 1965. március 7-én kelt irányelvekről szóló levelének egy mondatát, amely az „elnyomó személyekkel” foglalkozik; ez egy olyan fogalom, amelyre még részletesen vissza fogok térni ebben a cikksorozatban. Ebben az Iránylevélben olvashatjuk, hogy azon cselekmények között, amelyek miatt valakit „elnyomó személynek” nyilváníthatnak, a következők szerepelnek: „Polgári hatóságoknak feljelenteni, illetve ilyen feljelentéssel fenyegetni a szcientológiát, illetve szcientológusokat, arra törekedvén, hogy elnyomják a szcientológiát vagy szcientológusokat a standard szcientológia gyakorlása, illetve az abban való részesülés miatt”, és egy szcientológus „kiszolgáltatása” a világi hatóságoknak, szintén azzal a céllal, hogy tönkretegye a Szcientológiát. Az ellenzők ezt úgy értelmezik, hogy megtiltja a szcientológusoknak, hogy más szcientológusokat, akik bűncselekményt követtek el, feljelentsenek a világi hatóságoknál.
Úgy tűnik, ez egy klasszikus esete annak, hogy egy mondatot a szövegkörnyezetéből kiragadva értelmeznek. Fontos megjegyezni, hogy az elnyomó személyek (SP) nem szcientológusok (bár lehetnek volt szcientológusok). Ők olyan kívülállók, akik megpróbálják elpusztítani a Szcientológiát, többek között azzal, hogy szcientológusokat jelentenek fel a polgári hatóságoknál „a Szcientológia elnyomására” vagy működésének megakadályozására irányuló törekvésükben. Ha valaki nem a Szcientológia zaklatásának szándékával jelent fel egy szcientológust a polgári hatóságoknál, hanem egyszerűen azért, mert a szcientológus olyan közönséges bűncselekményt követett el, amelyet egy jó állampolgárnak jelentenie kell a rendőrségen, akkor az SP-re vonatkozó irányelv nem alkalmazható. Van különbség aközött, hogy valaki csak azért vádol valakit emberöléssel, mert gyűlöli a szcientológiát és el akarja pusztítani az egyházat, vagy aközött, hogy a vádat az motiválja, hogy igazságot akar szolgáltatni egy bűncselekmény áldozatának, nem pedig az, hogy el akarja pusztítani a vallást.
Mindenesetre az elnyomó személyek nem a szcientológia hívei. Ők olyan személyek, akikkel kapcsolatban a szcientológusoknak azt tanácsolják, hogy kerüljék őket. Nyilvánvaló, hogy a szcientológia nem tudja irányítani a viselkedésüket, jóllehet kiértékelheti azt, és arra a következtetésre juthat, hogy a szcientológusoknak nem szabad kapcsolatba lépni velük. Mivel a mondat az elnyomó személyekre vonatkozik, és az elnyomó személyek nem szcientológusok, a mondat nem mond semmit arról, hogy a szcientológusoknak hogyan kellene viselkedniük.
Másrészről, ugyanebben az iránylevélben olvashatjuk azt is, hogy „Ez az anyag semmilyen körülmények között nem igazolja az ország törvényeinek megsértését,” ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az a tény, hogy egy nem szcientológus, aki feljelentést tesz egy szcientológus ellen a polgári hatóságoknál azzal a céllal, hogy a szcientológiát tönkretegye, SP-vé válik,nem használható fel annak megakadályozására, hogy egy szcientológus feljelentést tegyen egy másik szcientológus által elkövetett bűncselekményről, amikor a törvény előírja az ilyen feljelentést. Ez valóban „az ország törvényeinek megsértése” lenne.
„A Szcientológia igazságszolgáltatási kódexei és alkalmazásuk”, amelyet néha „Etika könyv”-ként emlegetnek, erre az 1965-ös szövegre, valamint egy másik, 1980. július 9-i HCO iránylevélre támaszkodnak, amelyek világosan megfogalmazzák a különbséget az egyházi bíróság előtti eljárás – amely olyan büntetéseket szabhat ki, mint a szcientológiában szerzett státusz elvesztése vagy a kiutasítás – és a világi bíróság előtti eljárás között. Az írások egyértelműen kimondják, hogy az a szcientológus, „aki lop a munkaadójától”, jogosan kerül börtönbe, és a szcientológia nem védi meg attól, hogy börtönbe kerüljön. A szcientológia azonban a világi bíróságoktól eltérő módon vizsgálhatja az esetet, és tipikusan vallási normákat alkalmazhat annak eldöntésekor, hogy az illetőt a börtön mellett ki kell-e zárni a szcientológiából is.
Ezek a szcientológia írások sok helyen elmondják, újra és újra megismételve, hogy semmi sem értelmezhető úgy, hogy a szcientológusokat az ország törvényeinek megsértésére buzdítják.
A szcientológia írásai, ha helyesen értelmezzük őket, nem utalnak arra, hogy egy szcientológus által elkövetett bűncselekményeket egy másik szcientológus ne jelentse a világi hatóságoknak, amikor a világi törvények előírják a bejelentést, és nyomatékosan kijelentik, hogy a szcientológusoknak minden körülmények között tiszteletben kell tartaniuk az ország törvényeit. Ez azt jelenti, hogy ha a törvény előírja, hogy egy bűncselekményt jelenteni kell a rendőrségnek, akkor a szcientológusokat arra tanítják, hogy azt jelenteni kell a rendőrségnek.
Az ellenzők kifogásolhatják, hogy voltak olyan esetek, amikor a szcientológusok tudomást szereztek a felekezeti társak által elkövetett bűncselekményekről, és nem jelentették azokat a rendőrségnek. Még ha igaz is lenne, ez nem bizonyítaná, hogy a szcientológia tanításait követték. Minden vallásban előfordulhat, hogy a túlbuzgó vallási vezetők félreértelmezik az irányelveket az intézményük védelmére tett téves erőfeszítéseik során. Erre számos vallásban vannak kirívó példák. De az a tény, hogy vannak olyan tagok, akik nem tartják tiszteletben egy vallás parancsolatait, nem változtat a parancsolatok tartalmán.
